Pozsonyban tüntettünk

2016. Jul. 11.
Ma többedmagammal részt vettem a negyedik Bonaparte-tüntetésen Pozsonyban. A szervezők úgy döntöttek, a rendkívüli melegben a politikusok inkább osszanak frissítőket, s a terep  a művészeké, civileké volt. Azért volt a tarsolyomban egy beszéd, szükség esetére, amelyet most írott formában adunk közre. 
 
 
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
 
Még csak egy hónapja vezetem a Magyar Közösség Pártja nevű parlamenten kívüli ellenzéki pártot, nem biztos, hogy mindenki ismer, ezért engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Menyhárt József vagyok.
 
Az átlagember szinte már félve nyitja ki reggel az újságokat, hisz nem tudhatja, kiről fog kiderülni aznap, hogy érintett a Bašternák-ügyben. Ma egy ügyész, vagy kettő, vagy három, holnap egy bíró? De amíg Szlovákia miniszterelnöke egy vélhetően adócsalásban sáros ember albérlője, addig nem lepődhetünk meg semmin.
 
A Bašternák-ügy, amely miatt itt vagyunk, egy komolyabb adócsalási ügynek indult. Adócsalások miatt viszont ritkán vonulnak az utcára. Ez az adócsalás azonban kvázi állami támogatással valósult meg. Érezzük ezt a paradoxont? Az adót az állam veti ki, még ha nem is szeretjük, a közjó végett. Majd, ugyanez az állam támogatja annak elcsalását. Amiből pedig iskolákat, kórházakat, utakat lehetne építeni. De itt már rég nem erről van szó. 
 
Ha élne, ma Arisztotelész is velünk tüntetne. Ő azt írja, a kiválóak uralma, az arisztokrácia elkorcsosul, ha felváltja az elvtelen csoporturalom. Más szóval: oligarchia. Mindkét szó fontos. Az elvtelen is, és a csoporturalom is. 27 évvel ezelőtt én alapiskolás voltam, nem hivatkozhatok arra, hogy az SNP téren csörgettem a kulcsokat. De akik igen, azok a legnemesebb elvek és értékek miatt vonultak az utcára. És mert nem akartak csoporturalmat. Mi sem akarunk!
 
Az ellenzéki törekvések eredetileg Robert Kaliňák belügyminiszter leváltására irányultak. De vajon mit oldana meg, ha a miniszter helyére egy újabb smeres pártkatona kerülne? A legnagyobb kormánypártnak, úgy tűnik, a DNS-ében van a korrupció. Igen, márciusban megnyerték a választásokat. De vajon akkor is kaptak volna 737 ezer szavazatot, ha az emberek a választás előtt is tudták volna, ki Ladislav Bašternák? Nem hiszem, hogy Szlovákiában akadna 737 ezer ember, de akár csak 737 is, aki egyetértene azzal, hogy a lakosságot a mi embereinkre és a többiekre szabad osztani. Ez megengedhetetlen.
 
Hölgyeim és uraim, mindannyian, akik szeretjük ezt az országot, és felelősséget érzünk a jövőjéért! Üzenjük meg az államhatalom korrupt képviselőinek, mivel tennének a legjobbat ennek az országnak. Ha lemondanának!

További cikkek

Nem lehet könnyű a miniszterek sora ebben az miniszterelnöki primadonnizmussal megáldott vírusidőben. Kiemelten nehéz lehet oktatási miniszterként oldani a sok gubancot: hisz’...
Sorra dőlnek ki a csontvázak a Fico-kabinet(ek) szekrényéből. Néhány napja a „Viharos” gyorsasággal rács mögé került Majmocska, vagyis Monika Jankovská, volt igazságügyi...