A minap bevásárolni voltam az egyik dunaszerdahelyi áruházban, a mi generációnk már így vadászik: a feleségem a bevásárló listát a telefonomba írja, nem úgy, mint annak idején anyám, aki az alagsori konyhában a rádió tetején tartott jegyzettömbre rótta fel a vennivalókat apámnak, aki aztán elkerekezett a helyi boltba. Jó-jó ez a telefonos bevásárló lista, csak éppen a termék kihúzásának örömét nem tudja nyújtani, amit gyermekkoromban anyám cédulája…
A zöldség-gyümölcs részlegen is vettem ezt-azt: ez a bolt, mint ahogy sajnos, az összes többi is, jellemzően külföldi árut kínált. Itt, Kukkónia központjában, a Csallóköz szívében, melyet, amerre szem ellát, mezőgazdasági területek ölelnek körül. Itt, ahol minden szabad négyzetcentiméternek a mezőgazdaságról kellene szólnia, görög a paprika, spanyol a hagyma, és – döbbenet, de – kínai a fokhagyma. Hol a hazai?
A háztáji mezőgazdaság nem is olyan régen mindennapjaink természetes, és elválaszthatatlan része volt. Az alapnak számító baromfi és disznó mellett, igyekvő szüleim bikákat is tartottak, eladásra és levágásra. Ha testvéreim közül én voltam a soros az etetésben, akkor bizony még az egyetemről is igyekeznem kellett haza, mert a marhákat nem érdekelte a német nyelvtan, csak az, hogy a széna előttük legyen hat órakor. Így az egész nap serényen forgatott tollat ebben az idősávban bizony vasvillára kellett cserélnem. Akkoriban az EU még valami távoli, elérhetetlen célnak tetszett. A növendék bika udvaron történő letaglózása férfiembert próbáló, lélegzetvétel-természetességű folyamat volt, melyben évi több alkalommal is részem volt, még ha nem is lelkesedtem érte.
Mára az istállóból fészer lett, nincs ára a bikának – mondogatják szüleim. Az egykor mezőgazdaságban dolgozó apám és nagyobbik öcsém is az élet más területén lett kénytelen érvényesülési lehetőséget találni. És ők még a szerencsésebbek közé tartoznak, mert találtak…
Nem vagyok mezőgazdasági szakember. Ez csak pár kósza gondolat, amely kínai fokhagymával és spanyol hagymával a kosaramban, a pénztár felé araszolva támadt bennem (görög paprikát végül nem vettem).
A mezőgazdaságban lassan megkezdődnek a tavaszi munkák. Tekintsük egy ilyen tavaszi munkának azt is, hogy március 5-én leadjuk szavazatunkat (elvetjük egy jobb jövő magvait).
