Komárom, 2005 áprilisa. Tiszta szívvel emlékeztünk József Attila születésének századik évfordulójára. A Kicsi Hangot is meghívták, s gitárral a kezemben szorongva vártam, hogy ránk kerüljön a sor. Emlékszem, Géza, Te ott és akkor elszavaltad Attila egysorosát:
“Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!”
S most, tizenöt évvel később a stúdiószínházi pódiumművészet fenegyerekének stúdiószínpadot szenteltek a Felvidék fővárosában, Komáromban.
Az idő telik, mégis arra gondolok: bár láthatnánk még játszani, s nem kéne nevezni Rólad mást, mint Önmagadat…
