Augusztus 23-án a Rákóczi Szövetség szentendrei főiskolás táborában jártam. Mindig nagy öröm, mikor kritikus gondolkodású, világra nyitott fiatal elmékkel találkozhatok. Ez egyetemi oktatóként és pártelnökként egyaránt lendületet ad. Visz, sodor az ifjak tenni akarása. Gecse Géza egy kivonatot is készített az előadásomból, ezt alább olvashatjátok.
Menyhárt József mindjárt a 2010-es, 2012-es és az idei márciusi szlovákiai választásokkal kapcsolatos magyar szereplésről szólva megállapította: jó hír, hogy stabil a párt szavazóbázisa, hiszen 105 000 ember voksolt az MKP-ra, nem fogyott a szavazóbázisuk, mint másoké. Mindemellett be kell ismerni, hogy a mostani alkalommal sem volt elegendő még a felvidéki magyarság életében kulcsszerepet játszó olyan társadalmi szervezetek támogatása sem, mint a ViaNova, a Csemadok, az Orosz Örsék-féle függetlenek aktív közreműködése, amelyek kivétel nélkül a magyar értékrenddel azonosultak, de az 5 százalékos küszöböt még ennek ellenére sem tudták elérni. Pedig – mint ahogy Menyhárt József fogalmazott – ő maga járási elnökként a Csallóközben személyesen is – mindent megtett a magyarság mozgósítása érdekében és annak köszönhetően, hogy ez a mozgósítás végül náluk sikerrel járt, ennek elismeréseként választották az MKP elnökévé. Viszont a felvidéki magyarság állapota huszonöt évvel a rendszerváltást követően az elszlovákosodás, az elöregedés, valamint az elvándorlás következtében a legpesszimistább előrejelzéseket is meghaladó mértékben tizedeli a felvidéki magyarok sorait. Míg az 1990-es évek elején az ország lakosságának majd 11 százalékát alkották a magyarok, addig az elképesztő számbeli fogyás következményeként napjainkban mára már csak a lakosság 8-9 százaléka magyar, pedig az 1921-ben még a nyilvánvalóan kozmetikázott, hivatalos csehszlovák népszámlálás szerint is 20 százalék feletti volt az arányunk itt, és ami ennél is fenyegetőbb, hogy a csökkenés mértéke nem lassul – jelentette ki Menyhárt József.
A felvidéki magyarok lakta területek közül ma már általánosnak mondható, hogy főként a fiatalok nem odahaza, hanem egyértelműen külföldön keresik a boldogulás lehetőségét és itt az MKP elnöke, külön is kiemelte Gömört, ahol gyakorlatilag eltűntek Szlovákiából a magyar fiatalok – méghozzá szinte kivétel nélkül valamennyien külföldre! Ennek következménye, hogy a korfa alapján egyértelműen elöregedő magyar társadalommal szembesülünk, és sovány vigasz, hogy a magukat magyar anyanyelvűeknek tartók száma a valóságban tíz százalékkal magasabb, mint a magukat magyarnak vallóké.
A népszámlálási adatok szerinti népességcsökkenésben – mindemellett szerepet játszik az is – hogy sokak számára a szlovákiaiság, az állammal való közösségvállalás új jelenségként diagnosztizálható, amint ez például a nála 17 évvel fiatalabb öccse világképében meglepetéssel tapasztalta – jelentette ki Menyhárt József.
A magyarlakta dél-szlovákiai régiók gazdasági leszakadása viszont egyre dermesztőbb! És korántsem biztos, hogy a gazdaság terén aratott siker a magyarság malmára hajtja a vizet, hiszen ott, ahol Pozsony vagy Nagyszombat gazdasági vonzáskörzete magasabb életszínvonalat biztosít, a hagyományosan magyar vidéknek számító területeken, így a Zoboralján, a Felső-Csallóközben a nagyvárosokból kitelepülők még akkor is képesek drasztikusan megfordítani a környező vidék nemzetiségi összetételét, ha a jellemzően csupán aludni hazajárók nem vesznek részt szálláshelyük életében és kapcsolatot sem alakítanak ki a helyi, többségében magyar közösséggel.
A szlovákiai magyar társadalom nagyobbik, e virágzó régióktól távolabb eső része viszont nemcsak anyagilag szegényedett el, hanem súlyos lelki meggyengülését is észre kell vennünk! A két jelenség nyilván összefügg, de az utóbbi sokkal nehezebben orvosolható – állapította meg Menyhárt József. Ernest Renan klasszikus meghatározása szerint ugyanis a nemzet lélek, szellemi alapelv, amelyet két dolog alkot: a közös emlék a múltból és közös terv a jövőre. Az említett körülmények hatására a közös emlékek viszont mintha sok felvidéki magyarban elhalványulnának – hívta rá fel a figyelmet az MKP elnöke –, mintha nem sikerült volna az újabb magyar nemzedékeknek a szükséges mértékben továbbadni őket, a közös terv megfogalmazása iránt pedig mintha már sokakban igény se lenne!
Menyhárt József nem győzte hangsúlyozni, hogy a hatékony érdekérvényesítéshez természetesen politikai erőre is szükség van. Egy kisebbségi közösség esetében pedig különösen fontos lenne, hogy a szavazatokban megnyilvánuló erejét ne forgácsolja szét. A politikai képviseletben 2009-ben bekövetkezett szakadás ugyanis nyilvánvalóan a magyar közösség politikai súlyát – legalábbis a szlovákiai országos politika szintjén – gyakorlatilag megfelezte. Az ellenzék ugyanis hat esztendeje hiába váltotta fel Robert Fico kormányát, a néhány szavazaton elbukott állampolgársági törvénymódosítás – amely ismét lehetővé tette volna a kettős állampolgárságot Szlovákiában, vagy a hiányzó néhány szavazat miatt felemásra sikerült nyelvtörvény-módosítások azt tudatosították, hogy a számarányuk alapján a felvidéki magyarokat megillető plussz hét-nyolc magyar képviselő szavazata minőségi változást jelenthetett volna.
A jogi szabályozás szintjén viszont jelentős változásra most, 2016-ban sem számíthatunk – állapította meg az MKP elnöke. Bár tavasszal kormányzati pozícióba került a felerészben magyar szavazatokkal parlamentbe jutó vegyespárt, ám a kisebbségi jogok vonatkozásában a kormányprogramba meglehetősen visszafogott programpontjaik kerültek. Ráadásul, hogy ezekből mi valósul meg, az kifejezetten kérdéses – állapította meg Menyhárt József.
Ami a Pozsonyban júniusban elfogadott törvénymódosítást, a 216/2016 számú törvényt illeti, a kisiskolákat – az eredeti elképzelésekkel szemben – mégsem számolják fel. Itt azért látni kell azt is, hogy a magyar tannyelvű iskolák mellett a négyosztályos szlovák tannyelvű kisiskolák is megmenekültek…
A megszületett kormányprogram konkrét törvénymódosításra a kisebbségi nyelvhasználat terén csak a vasúti feliratok terén tesz ígéretet. Itt tehát nincs szó jogbővítésről, hiszen a vasúti törvényt mindössze összehangolják a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatályos rendelkezéseivel, ami a valóságban azt jelenti majd, hogy magyarul is ki lehet helyezni a vasúti megállók neveit, amire viszont papíron már öt éve van mód.
A kormányprogramnak azonban leginkább sokatmondó pontja, amikor egy elemzés elkészítése után ígéretet tesz a „nemzetiségileg vegyes területeken” a gyakorlat összehangolására a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatályos előírásaival. Vagyis a kormányprogram arra vállalkozik, hogy a törvényt a jövőben már betartják – mutatott rá Menyhárt József. Azon túl, hogy célként azt tűzi ki, aminek egy jogállamban magától értetődőnek kellene lennie, nyilvánvalóvá teszi, hogy még ígéret sincs arra, hogy jogszabály-módosításra kerül sor. Pedig az MKP véleménye szerint a dolgok rákfenéje éppen a rossz vagy elégtelen törvényi szabályozás. De ezen a területen az MKP teljes mértékben támogatja a kormányprogramban megfogalmazott cél megvalósulását! Sőt, a párt helyi struktúráit is mozgósítani kívánja, hogy a gyakorlatban tapasztalható hiányosságokra felhívja az illetékes szlovákiai szervek figyelmét és azok orvoslását követelje. Ennek érdekében a párt szakértőivel külön „árnyékelemzést” is készítenek.
Persze azért világosan látnunk kell, hogy politikai pártként nemcsak parlamenti szinten van lehetőség közösségünk érdekeit érvényesíteni – állapította meg Menyhárt József. A helyi- és megyei önkormányzatokban legalább ennyire fontos, hogy feladatainkat jól végezzük. A nyelvhasználati jogok jelentős része éppen a települési önkormányzatokhoz kötődik, a kisebbségi nyelvhasználati törvény számos kötelezettséget éppen a települések számára ír elő. A magyar többségű településeken pedig jellemzően – a többségi választási rendszernek köszönhetően – a települési önkormányzat magyar önkormányzatot is jelent egyben, ami ugyan a törvények által behatárolt keretek között, de a mindennapi életben fontos terepe a nyelvi jogok érvényesülésének. Az MKP elnöke szerint éppen a közigazgatásnak e polgárokhoz legközelebb álló alsó szintjén érhetnek el következetes munkával érzékelhető változást.
A Magyar Közösség Pártja önkormányzati képviselői és polgármesterei ebben a feladatban aktív szerepet vállalhatnak, hiszen egy kisebbséghez tartozó tisztségviselőnek az őt megválasztó közösség kisebbségi jogi szószólójának is kell lennie! Ráadásul ha úgy adódik, még a közigazgatási szervekkel szemben is! – fogalmazott Menyhárt József.
Az MKP az elkövetkező években sokkal aktívabb szerepet fog vállalni a kisebbségi jogok közül különösen a nyelvi jogok gyakorlati érvényesítésében. Az e téren tevékenykedő civil szervezetekkel a korábbinál is szorosabb együttműködést alakítanak ki, mivel úgy gondolják, hogy a Szlovákiában hatályos jogszabályok életbe történő átültetése a magyar nyelv felvidéki egyenjogúsítása irányába vezető út egyik állomása. Több olyan lépés történt ezen a téren, például a vasúti kétnyelvűség népszerűsítésére, amelyből a párt is ötletet meríthet. Menyhárt József a diákok kérdéseire válaszolva azt is elmondta, hogy az MKP nyelvi koncepciójának része a nyelvjárások, nyelvi sajátosságok megőrzése. Nem véletlen az sem, hogy ő első, megválasztása utáni útját az ország keleti régiójába tette. Természetesen továbbra is ösztönzik a Magyarország és Szlovákia közötti közös gazdaságfejlesztési terveket, ugyanis az Európai Uniónak vannak ilyen célokra elkülönített forrásai – jelentette ki Menyhárt József.
