A Mi Szlovákiánk Néppárt indítványozott feloszlatása kapcsán ismét felerősödtek a korrupcióellenes hangok, mi több kedden maga Fico miniszterelnök úr is megtalálta a korrupciót Szlovákiában. Igaz, most sem felsőbb politikai körökben, de azért megtalálta… hm, szép munka!
A Kotleba-féle párt tervezett feloszlatása kapcsán a nyugati és keleti orvostudomány híveinek vitája ismétlődik meg. A háromszáz éves nyugati orvostudomány a tüneti kezelésen alapul: a betegséget és annak következményeit igyekszik gyógyítani. A keleti medicina szerint a tünetek megjelenése csak figyelemfelhívás a szervezet részérő, szervezet így jelzi, hogy baj van. Épp ezért nem a betegség következményeit, hanem a kiváltó okot szünteti meg. Önmagában Kotleba pártjának feloszlatása semmit sem orvosol – megválasztott képviselőik mandátuma megmarad a parlamenti lét minden kényelmével, ő maga pedig tovább uralkodik Besztercebánya megyében. Magával a Kotleba jelenséggel viszont szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a kormánykoalíció, pedig megalakulásakor, épp az ellenük való szövetkezés, mint egyedüli üdvözítő megoldás kiemelt helyen szerepelt.
Kotleba és hívei nem néhány hét alatt erősödtek, „fejlődtek” parlamenti szintre. Ha nem akarunk igazságtalanok lenni, el kell mondanunk: az utóbbi tíz év minden parlamenti szereplője asszisztált ahhoz, hogy ide fajuljanak a dolgok. 2006-ban az utolsó Dzurinda-kormány idején oszlatták fel a párt elődjét, a Szlovák Testvériséget, de ahogy az errefelé lenni szokott, sem közvetlen utána, sem azóta nem foglalkoztak azzal, hogy a hidra ne növeszthessen újabb fejet.
Az extrémizmus nem önmagát gerjeszti: a szélsőséges nézetek terjedése legtöbbször jól beazonosítható okokra vezethető vissza. Kies országunkban ilyen több is akad, de kétség kívül a korrupció, pontosabban az intézményesített korrupció az egyik legfőbb kiváltó ok. Lehet hivatkozni akadémiai felmérésekre, amelyek szerint a polgárok alig találkoznak vele – a belügyminiszter pedig soha –, amíg naponta buknak ki újabb és újabb csontvázak a szekrényből, ez a magatartás épp a szélsőségesség felé taszítja az embereket. Lehet, hogy még nem elég hangosan, de egyre több polgármester, cégvezető beszél nyíltan az uniós pénzek elosztását felügyelő 10-15-30 százalékos (határ a csillagos ég!) minisztériumi szolgákról. Talán őket is érdemes lenne megkérdezni. Fontos lépés volt az offshore-ellenes törvény elfogadása, de amíg a koalíciós partnerek sorozatos botrányai miatt az igazságügyi miniszter olyan szinten kénytelen meghasonulni, hogy lassan a szavát sem hallani már, egyre erőtlenebbül hangzik, mint egyetlen korrupcióellenes jogszabály-módosítás. Amíg a korrupciós ügyekre megpróbálnak szavatossági időt erőszakolni – ami eddig volt, azzal nem foglalkozunk, mert az előttünk történt, és különben is mi majd jól körbe ellenőrizzük egymást – addig nem kell csodálkozni, ha tömegek fordulnak a legegyszerűbb megoldást, a mindent felégető tisztítótüzet ígérő Kotleba felé.
Tüneti kezelés helyett itt lenne az ideje a betegség okaira koncentrálni. A megoldást a politikai közélet megtisztulása jelentheti, a gyógyír pedig a választók kezében van.
