Robert Fico és Robert Kaliňák a SMER múlt hétvégi kongresszusán meghirdették, hogy a politikai korrektség béklyóján túllépve, ezentúl őszintén kimondják azt, amit igaznak gondolnak. A polkorrektség, amely eredetileg szép és nemes üzenetet hordozott (ne viselkedjünk másokkal őket sértő módon), és amelyet később egyre inkább visszaélésszerűen és abszolutizálva használtak, mondhatni manapság “könnyű préda”. A polkorrektséget kritizálni legitim dolog, mert az mára egyértelműen az őszinte társadalmi párbeszéd akadálya, a kétszínűség színonimája lett.
Az viszont nem védhető, hogy Ficóék az ilyen kritika címén – a kongresszusukon éppen a romákkal kapcsolatban – alaposan „túltolták a biciklit”. Az őszinte és nyílt beszéd ugyanis önmagában még nem érték. Nem árt, ha az őszinteség felelősséggel és méltányossággal párosul. Különösen ha az ország vezetőiről van szó.
Ficóék vajon felelős dolognak tartják-e, hogy az olyan összetett problémáról, mint a romák és a nem romák kapcsolata, csak azt tartják érdemesnek elmondani, hogy a romák közt a rendőrökkel kell rendet teremteni és “repressziót” kell alkalmazni? A romák szükséges integrációja szempontjából Ficóék méltányosnak tartják-e, hogy a romákat kizárólag a bűnözéssel, élősködéssel összefüggésben említik, amivel pedig a társadalmi normákat követő romákat is megbélyegzik?
A felvidéki magyarok több mint tizede, kisiskolásaink több mint harmada roma származású. Nekünk ezért is érdekünkben áll, hogy a romák integrációja minél nagyobb mértékben megvalósuljon. Minél többen tanuljanak, dolgozzanak és váljanak a társadalom hasznos tagjaivá. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szükség van a problémák nevükön nevezésére, de emellett mindig szükség van a létező (!) pozitív példák kiemelésére is.
Ha manapság a polkorrektség deformált változata az egyik szélsőség, a másik szélsőség az extrémisták és a radikálisok nyelvezete. Ez utóbbiról a miniszterelnök leplezetlenül is sóvárogva azt mondja, hogy “hatalmas támogatást lehet vele szerezni”. Így máris érthető, csak éppen nem elfogadható, hogy a SMER-kongresszuson a felelősségnek és a méltányosságnak miért nem “osztottak lapot”.
