A somorjai szoboravatás fő üzenete: Szlovákiában és Somorján lehetünk-e, vállalhatjuk-e teljes mértékben önmagunkat, szólhat-e teljes mértékben saját identitásunkról egy ilyen rendezvény? Egy magyar kulturális rendezvény esetében egyáltalán tekinthető-e a szlovák nyelvűek felé tett gesztusnak az, hogy a beszédek többsége - a református lelkész lélekemelő beszédének kivételével – a magyar mellett szlovákul is elhangzott?
Ha csak a jogi lehetőségek oldaláról nézzük a dolgot, a kulturális rendezvényeinket lehetőségünk van teljes mértékben magyarul megtartani. Az államnyelvtörvény szigorításánál joggal tiltakoztunk az ellen, hogy a kisebbségek saját kulturális rendezvényeire nemzetállami megfontolásból ráerőltessék a kötelező „szlovák nyelvű kísérő felvezetést”. Ezt elfogadni nem lehet, csak tudomásul venni, mert nem csak egy alattomos, hanem az ép ésszel szembemenő szabály is. Mai napig tüske a felvidéki magyarokban és hozzájárul ahhoz, hogy a magyar kulturális rendezvények résztvevői ne viseltessenek felhőtlen bizalommal a szlovák nyelv használata iránt.
Amikor hetente arról olvashatunk, hogy még a kiegyensúlyozottnak mondott szlovák-magyar kapcsolatok sem garancia arra, hogy a közszolgálati televízió legalább érdemben megfontolja a magyar nyelvű adásidő arányosítását, hogy falvainkban az államnyelvrendőrség szorgalmas ellenőrei portyáznak, hogy a bíróságokon a magyar nyelvhasználatot fizetőssé teszik, és a dél-szlovákiai közlekedés kétnyelvűsítése ólomlábakon jár (ha jár egyáltalán), akkor nem kell csodálkozni, ha egy ilyen rendezvény és az ott használt nyelv is más megvilágításba kerül.
A somorjai magyarság láthatóan élni és épülni akar, és egyetlen igénye az, hogy ezt mások méltányolják. Nyilvánvaló, hogy ha a somorjai magyarság saját identitásának teljes megélését szolgáló rendezvényen szerepet kap a szlovák nyelv, az épp azokra a félelmeire erősít rá, amelyek ellen küzd. Ezért egy ilyen rendezvényen a szlovák nyelv minimálisra csökkentése (pl. a törvény által előírt mértékig) semmiképp sem tekinthető öncélúnak vagy szlovákellenesnek. Egyszerűen csak természetesnek és érthetőnek. Ennek megértéséhez empátiára van szükség, amelynek a kisebbségek irányában Szlovákiában „nincsenek erős hagyományai”.
