„....ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
Szerdán a holokauszt és rasszista erőszak áldozatainak emléknapján Branislav Gröhling oktatásügyi miniszter azt mondta: „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a történelemről igazságosan beszéljünk és azt igazságosan tanítsuk.” Feltételezve, hogy ez nem csak a zsidóüldözés tragikus következményeinek érinti, de a közös magyar-szlovák történelmet is, a nyilatkozat mindenképpen üdvözlendő.
A Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottság jóideje dolgozik azon, hogy legalább szakmai szinten közelítse egymáshoz közös történelmünk eltérő megközelítését. Ez sem egyszerű feladat, hát még mindezt a „köznép” számára is elfogadható formában tálalni. Amíg az egyik fél önmeghatározásának szerves része az „ószlovák” történelem és az „ezeréves magyar elnyomás”, addig nehéz feloldani a konfliktusokat. Legyünk igazságosak: az egylapos szlovák történelemkönyvről szóló magyar „viccek” sem segítenek. Közös történelmünkben van jónéhány esemény, amiről „lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk”. Csak remélni tudom tehát, hogy a miniszter úr szavait magunkra is vehetjük, és a jövőben nem rúgnak ki állásából senkit a magyar-szlovák történelemről vallott, a kánontól eltérő nézetei miatt, mint azt nem is olyan régen Falath Zsuzsával tették.
Az elmúlt száz évben sokszor bizonyítottuk, nem vagyunk ellenségei ennek az országnak. Szülőföldünk építeni, fejleszteni akarjuk, mert ez jól felfogott érdekünk.
[fotó: tasr]
