A Kulturális Minisztérium államnyelvi főosztályának alkalmazottjai ismét ellenőrzést tartottak, legutóbb Bősön, mivel lakossági bejelentés érkezett hozzájuk. Az ellenőrzés az alapul szolgáló bejelentéstől jóval szélesebb terjedelemben, „minden részletre kiterjedően” történt.
Nyilvánvalóan egy állami szervnek, ha a hatáskörébe érkező bejelentés érkezik, akkor azt vizsgálnia kell. Viszont nem mindegy, hogy a vizsgálat során miként járnak el, vajon „mindent szemügyre vesznek-e” – mert ilyenkor már a bejelentésen túlterjeszkedve hivatalból járnak el -, és miként értelmezik a vonatkozó jogszabályok szövegét?
A Magyar Közösség Pártja az emléktáblák átalakítását és magyar feliratok és szövegek eltávolítását eredményező állami nyomásgyakorlásnak a kulturális államtitkár nyilatkozatában fellelhető mentegetését elfogadhatatlannak tartja. Az ilyen „razziák” tágabb körülményeire tekintettel még a törvény betűjének megfelelő eljárás is felháborító, mert szembemegy a nemzetközi szerződésekben Szlovákia által magára vállalt, a kisebbségi nyelvek használatát támogató magatartással. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a bősi ellenőrzésnél megint az az elv érvényesül, hogy az államnyelv használatát a legszigorúbb módon és teljes terjedelemben megkövetelik, míg a kisebbségi nyelv érvényesülését ahol lehet, gátolják vagy elszabotálják. A kisebbségi nyelvhasználat területén ugyanis számos olyan törvényben lefektetett kötelezettsége van az államnak, amelyeket egyáltalán nem hajlandó betartani. Sőt mint arra az MKP legutóbb felhívta a figyelmet, nemrég komoly visszalépésre is sor került a bírósági nyelvhasználatban. Az 1995-ben megalkotott államnyelvtörvény azon fő vonása, hogy az államnyelvet éppen a kisebbségi nyelvek ellen védi, továbbra is érvényes. Amíg ezek a körülmények fennállnak, amíg az állam a kisebbségi nyelv betartásával kapcsolatban önmagával szemben nem „razziázik”, addig a bősihez hasonló ellenőrzések minden egyes esetben a szlovákiai magyarok tudatos diszkriminációját jelentik.
A nemrég hivatalába lépett államtitkárt egyébként vélhetően félrevezették beosztottjai, ugyanis a büntetések kiszabása eddig sem volt céljuk, ezt nem csak a vele történt megegyezés után kerülik, a céljuk valójában mindig is ugyanaz volt, mint az államnyelvtörvénynek is. Mégpedig az, hogy a magyar nyelv használatát minimális szintre szorítsák – akár a törvény céljuknak megfelelő félreértelmezésével is – és a magyar nyelv másodrendűségét ott is biztosítsák, ahol az egyébként természetes módon a többség nyelve. A kisebbségi nyelv használata miatti bírságok kiszabása ugyanis nemzetközi szempontból rossz fényt vetnek az országra, ezek konkrétan felmutathatók lennének. A bírságokra egyébként sincs szükség, ha céljukat enélkül is el tudják érni, úgymond „tanácsadással”.
Ezúton is kérünk minden polgármestert – pártállástól függetlenül –, hogy még mielőtt eleget tenne a Kulturális Minisztérium követeléseinek, keressen meg bennünket az ügy kapcsán, hogy annak részleteit szakértőink megvizsgálják. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nyelvhasználatunkat korlátozni akaró nyomásnak minden törvényes eszközzel ellenálljunk és ezáltal is felhívjuk a figyelmet az államnyelvtörvény korlátozó rendelkezéseire.
