Dunaszerdahelyen születtem 1976-ban. 44 éves vagyok, nős: feleségemmel, és két lánygyermekünkkel a csallóközi Nyékvárkonyban élünk.
Nyékvárkonyban nevelkedtem. Itt tanultam járni, beszélni, élni és szeretni, itt nőttem gyerekből felnőtté; ebben a faluban találtam meg életem párját, s köszönettel tartozom a Teremtőnek, hogy a gyermekeimet is itt nevelhetem. Bárhová vetett eddig sorsom, mindenütt büszkén vallottam magam Nyékvárkony szülöttének!
Tanulmányaimat is itt, a szülőfalumban kezdtem: hálával gondolok egykori tanítóimra és tanáraimra: nélkülük sehol se lennék! Ők tanítottak betűvetésre, magyar szóra, fegyelemre, tiszteletre. Gimnáziumba Dunaszerdahelyre jártam. Nyelvi osztályba kerültem, s egyre bizonyosabbá vált, hogy ebbe az irányba tanulok majd tovább. Középiskolai éveim alatt kerültem kapcsolatba a cserkészmozgalommal, amely alapjaiban határozza meg a gondolkozásom, világom. Aki cserkészfogadalmat tesz, az vállalja, hogy kötelességgel tartozik Istennek, hazának és embertársainak. A cserkészet tanított arra, hogy a „vezetés: elsősorban példa”!
Mindig úgy gondoltam: hogy irodalmár leszek. A gimnáziumi éveim alatt szentül meg voltam győződve arról, hogy a vers és a próza szentelt papjaként nekem az irodalom lesz a kenyerem. Három helyre felvételiztem: a komáromi Jókai Színházba, illetve a pozsonyi és a nyitrai egyetem magyar tanszékére. A Teremtő úgy akarta, hogy válasszak: kegyelméből mindhárom helyre felvettek.
Színésznek nem álltam: megrettentem attól, hogy - mindig megújulva - új és új szerepekbe bújjak… Pozsonyban Tőzsér Árpád, Nyitrán Teleki Ilona felvételiztetett. Mindketten bizonyították, hogy tudásom szánalmasan kevés és véges:-) Telekiné - Isten nyugtassa - a felvételin megkérdezte, hogy mit szeretek jobban: a nyelvtant vagy az irodalmat. Mondtam: az irodalmat. Kérdezte: ki a kedvenc költőm? Mondtam (az akkorit): Radnóti Miklós. Kérdezte: mi a kedvenc versem tőle? Mondtam: a Nem tudhatom. Mondta: kezdjem el... Elkezdtem... Az első mondat után megállított: "Állj, elemezze le szófajtanilag, mondattanilag... !" Leelemeztem (ahogy tudtam). Feleletem végén Teleki tanárnő megszólalt: "Nos, látom: nem csak nem szereti a nyelvtant, de nem is tudja...!"
Ennek ellenére felvételt nyertem mindkét helyre. Választásom Pozsonyra esett: közelebb volt, és a híre is jobbnak tűnt. Itt találkoztam Lanstyák Istvánnal, akinek köszönhetően a nyelvészet irányába fordult az érdeklődésem. A nyelvészről sokan azt gondolják, hogy vaskos kötetekkel körbebástyázva poros könyvtárak mélyén vegetál: ruháján kávé, ujján tinta foltja szárad... Lanstyák megmutatta, hogy a nyelvészet friss és élő tudomány. És szerencsém volt: megismerkedhettem Szabómihály Gizellával, Sándor Annával, Misad Katalinnal, Vančo Ildikóval, Presinszky Károllyal - vagyis a szlovákiai magyar nyelvészet legjobbjaival.
1999-ben a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–német szakán szereztem tanári oklevelem. 1999-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza, 1999–2001 között pedig a Galántai Magángimnázium tanára voltam. 2001-től a dunaszerdahelyi székhelyű Gramma Nyelvi Iroda szervezőtitkára, 2004-től 2020-ig pedig a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán működő Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet oktatója voltam. Kutatási szakterületem a dialektológia és a szociolingvisztika: tudományos pályám során foglalkoztam a Szlovákiában működő felekezetek nyelvpolitikájával, a kétnyelvű hivatali nyelvhasználattal és vizsgáltam a többnyelvű roma kisebbség nyelvhasználatát is. A dialektológia területén a csallóközi-szigetközi nyelvjárással s annak informatizált feldolgozásával foglalkozom.
2006-ban megnősültem: feleségem, Matus Éva ugyancsak cserkész és magyar–német szakos pedagógus. 2008-ban született első lánygyermekünk, Jázmin, 2013-ban pedig kisebbik lányunk, Johanna. Családom a legnagyobb támaszom: feleségem szeretete, lányaim mosolya olyan erő, amely megtart minden időben.
A zenéhez való vonzalmam már alapiskolás koromban megmutatkozott: hegedűt, éneket és gitárt tanultam a dunaszerdahelyi zeneiskolában. Lantos Borbély Katalinnal 2000-ben Kicsi Hang néven énekelt verseket játszó formációt alapítottunk, amely mindeddig nyolc hanghordozót jelentetett meg. 2013-ban az együttes megkapta a legjobb szlovákiai magyar zenekarnak járó Harmónia díjat. A 15 éve létező Kicsi Hang igazából köszönet: Istennek a találkozás kegyelméért, a költőknek az emberi gondolatok, érzések, fájdalmak és örömök megverseléséért, a hallgatóságnak a költemények szeretetéért.
Aktívan politizálni - alig 26 évesen - a nyékvárkonyi önkormányzatban kezdtem. A kezdettekkor független, majd az MKP képviselőjeként dolgoztam: tanult hivatásom révén főleg az oktatás és a kultúra területén tevékenykedtem. 2010 és 2014 között a község alpolgármestere voltam. 2013-ban, majd 2017-ben Nagyszombat megye képviselője lettem. 2015 februárjában Ekecsen a Magyar Közösség Pártja tisztújító konferenciája a Dunaszerdahelyi járás elnökének választott meg. 2016-ban a Magyar Közösség Pártja érsekújvári kongresszusán országos elnöknek választottak. Pártelnökként 2020-ig dolgoztam.
Jelenleg megyei képviselőként dolgozom, és oktatási módszertannal foglalkozom a Felvidéki Fejlesztő oktatási műhelyben.
